6. rész : Haza mehetek !

Natalia története hallatán nagyon sok kérdés merült fel bennem , amire semmilyen választ sem találtam , annak ellenére , hogy egész este ezen törtem a fejem . A válasz keresését az álmosság , majd később az álmom szakította félbe .
                            .............................................................................................
Reggel valami hideg dologra ébredtem . Kinyitottam a szemem és egy nővért láttam magam mellett. Épp az infúziót babrálta , aminek az egyik hideg csöve a hasamra esett .
- Mit csinál ? - kérdeztem , miközben megdörzsöltem a szemeimet .
- Elnézést , nem akartam felébreszteni . - kötött le az infúzióról .
- Semmi gond . Miért köt le ? Átszállítanak ? - ültem fel .
- Nyugodjon meg ! Nem visszük sehová . Csak a doktor úr ma reggel megnézte a végleges eredményeket és úgy döntött , hogy egy óra múlva elhagyhatja a kórházat . - mondta a nő kedves hangon .
- Az klassz ! - bólogattam , majd Natalia-ra néztem , aki még békésen aludt .  Tudva , hogy miken ment keresztül , nehéz lesz itt hagyni egyedül , ebben az üres szobában ...
- Most már felkelhet ! - pakolt össze a nővér .
- Rendben , köszönöm ! - mondtam , majd lassan felültem és kimásztam az ágyból. A hideg padlótól libabőrös lettem . A nővér hamar észrevette , hogy fázok , ezért adott egy fehér papucsot . - Köszönöm ! - mosolyogtam , amire csak legyintett egyet . Először kinéztem a már nyitott ablakon , hogy megbizonyosodjak a kinti hőmérsékletről , és annak függvényében elmenjek sétálni . A nap nem sütött , de legalább nem volt hideg . Szóval kimentem , hogy levegőzzek egy kicsit .

A kórház hatalmas üveg ajtaján kilépve , első dolgom volt , hogy  szippantsak egyet a friss levegőből , majd ezután elindultam a kis sétámra . Útközben a fák lombjait és a madarak énekét figyeltem . Jó volt végre nem a kórház , jellegzetes szagát beszívni , ami különböző tisztítószerekből áll . Semmi másból !
                            …..........................................................................................
A séta után , vissza mentem a "szobámba" , ahol a doki fogadott .
- Valami baj van ? - álltam meg az ajtóban .
- Ne aggódjon ! És kérem foglaljon helyet ! - mutatott az ágyamra . Lassan megindultam az ágy felé és helyet foglaltam . - Szóval , mint már azt hallhatta , ma hazaengedjük . De csak miután elvégeztünk még egy utolsó vizsgálatot ! - mondta a doki .
- Rendben ! - bólogattam .
- Remek ! Akkor kérem kövessen ! - engedett el egy barátságos mosolyt az arcán , miközben kisétált a szobából. Nagy léptekkel haladt előre a számára már jól ismert folyóson . Megpróbáltam én is tartani a lépést , de nem ment . Ezért engem az egyik arra járó nővér kísért a doktor úr rendelőjébe , ahol szinte azonnal neki látott az utolsó kivizsgálásomnak .
                             ....…........................................................................................
Összesen 45 percet vett igénybe a vizsgálat . Vissza mentem a szobámba , hogy neki lássak a pakolásnak . Épp , hogy beléptem az ajtón , Natalia szomorú arca fogadott .
- Szia ! Minden rendben ? - mentem oda hozzá .
- Igen , csak ... félek ! - lábadtak könnybe szemei .
- Ne félj ! - ültem le lassan az ágy szélére , és óvatosan megfogtam a kezét .
- Nem akarok egyedül maradni ! - suttogta , miközben arcán végig gördült egy könnycsepp .
- Figyelj Natalia ! Megígérem , hogy minden nap bejövök és meglátogatlak . Rendben ? - kérdeztem , mélyen a szemébe nézve .
- Rendben ! - bólogatott .
- Oké ! De ha megbocsájtasz , akkor most össze pakolok . - álltam fel , majd lassan az ágyamhoz sétáltam és neki láttam a pakolásnak ...