4. rész : Szobatárs ...

 Az este átköltöztettek egy másik szobába , ahol már sokkal jobban éreztem magam . Nem tudtam volna tovább a régi szobámban maradni a történtek után . Ez a "szállás" csak egy kicsivel nagyobb , mint a régi . De csak azért , mert van egy szoba társam , akit tegnap este hoztak be , hasonló problémákkal , mint ami nekem van , volt . Sajnos még nem tudtam beszélni vele , mivel még az altató hatása alatt van , amit az egyik nővér adott be neki . De addig is elfoglalom magam valamivel ... Azt még nem tudom , hogy mivel , hiszen sem egy újság , sem pedig egy könyv nincs a közelemben . Ezért gondoltam , hogy megpróbálok elaludni . Sokáig forgolódtam , mire végre sikerült álomra szenderülnöm ...
          …...........................................................................................................................
Már világosodott , amikor fura hangokat hallottam magam mellől . Először nem figyeltem oda , mivel úgy voltam vele , hogy biztos az új szoba társam az . Megpróbáltam vissza aludni , de nem ment . A következő hang miatt nem ... Ugyanis olyan volt , mintha valaki a nevemet súgta volna , közvetlen közelről a fülembe . Szemeim azonnal kipattantak és számra szorítottam a kezem , megelőzve a sikítást , ami nálam már szinte minden napos . Lassan felemeltem a fejem és a szemben lévő ágyra néztem , ahol a szobatársam feküdt . Bizonyára aludt , mivel meg sem mozdult . Ezért vissza raktam fejem a párnára és betakartam magam nyakig . Vissza aludni nem mertem , de nem is akartam . Megpróbáltam megnyugodni , mivel annyira dobogott a szívem , hogy majd nem kiszakadt a helyéről . Olyan volt , mintha sosem jönne el a reggel . Mintha megállt volna az idő . De szerencsére még sem így lett . Az idő nem állt meg és végre a nap is felkelt . Egy órán keresztül feküdtem a csend fogságában , még meg nem jelent a doki . Persze tudtam , hogy nem hozzám jön , ezért csak egy köszönést intéztem felé . Az ágyamból figyeltem , ahogy a szobatársam infúzióját álligatja . Mikor már fél órája vizsgálta a velem szemben fekvő beteget, feltettem pár kérdést a dokinak.
- A szobatársamnak is ugyan azok a sérülései , mint nekem ? - érdeklődtem .
- Igen , sajnos . Ugyan azon a kezén van , ugyan az a seb . A tudósunk még tegnap éjszaka végzett a vizsgálatokkal és … - itt megállt .
- És ? … Mi lett az eredmény ? - kérdeztem kissé félve , de mégis izgatottan .
- A DNS nem embertől származik . Hanem valami … valami állat szerűségtől , aminek tökéletesen megegyezik a foglenyomata egy emberével . - mondta , amitől leesett az állam .
- Most akkor mi lesz ? - kérdeztem .
- Mi már semmit sem tudunk tenni , csak akkor ha a rendőrség elfogja a tettest és mi alaposan kivizsgáljuk . - magyarázta a doki . Én csak bólogattam , miközben gondolataimba merültem … Ez nem lehet igaz ! Mégis milyen állatnak van ugyan olyan fogsora , mint az embernek ? Ah , az nem lehet … Egész sokáig elidőztem a gondolataim felett ...
- Hol vagyok ? - hallottam meg a szobatársam nyöszörgését .
- Semmi baj ! Biztonságban vagy ! Nem kell félned . - nyugtattam a velem szemben fekvő lányt .
- Ki vagy ? - kérdezte . Hangjában megbújt a rémület .
- Aimee Sible , a szoba társad . - mutatkoztam be .
- Az én nevem Natalia Grace . - mondta .
- Örvendek ! Amm … lehet egy kérdésem ? - érdeklődtem óvatosan , nehogy megbántsam .
- Igen . - sóhajtott . Hagytam magamnak egy kis időt , hogy össze szedjem a gondolataimat és átgondoljam , amit kérdezni akarok . Majd miután mindent letisztáztam magamban , feltettem neki a kérdésem .
- Veled mi történt ? - kérdeztem . Épp , hogy kinyögtem a kérdésem , Natalia keserves sírásban tört ki …