3.rész : Mi történik ?

-Szerinted minek  a DNS-e ? - kérdeztem anyát , aki már vagy 1 órája próbálja elterelni a témát .
- Nem tudom . De Már hányszor megkértelek , hogy ne beszélj erről ? - nézett rám anya , kissé mérgesen és unottan .
- Jó , de téged is foglalkoztatna a dolog , ha az én helyemben lennél . - mondtam .
- Persze , hogy foglalkoztatna , de azért mégsem ezen rágódnék több mint 1 órán keresztül . Főleg nem akkor , amikor itt van velem az anyám . - magyarázta , amit célzásnak szánt . Persze meg is értem . Hiszen amióta itt van nem is tudtunk nagyon beszélni másról , mint a balesetemről . Szóval , igaza van . Ideje témát váltani . Gondolkodni meg ráérek később is .
- Igazad van . Ne haragudj ! - kértem bocsánatot .
- Semmi baj . - fogta meg a kezem , miközben egy mosolyt eresztett arcára .
- Holnap is be jössz ? - kérdeztem .
- Holnap nem tudok , mivel a főnököm berendelt a sok papír munka miatt . Ugyanis az egyik kolléganőm szülési szabadságot vett ki és így nekem kell megcsinálnom az ő munkáját is . De utána minden nap itt leszek , egészen addig még haza nem engednek . - mosolygott anya .
- Rendben . És mit tudsz Rebeca-ról ? - érdeklődtem , legjobb barátnőm felől , akivel már kiskorunk óta ismerjük egymást és jóban vagyunk .
- Tegnap , mikor még aludtál , beszéltem vele és azt mondta , hogy nagyon sajnál meg szeret . És , hogy tarts ki , mert miután kiengedtek csaptok egy felejthetetlen csajos napot . - mesélte anya barátnőm üzenetét , amitől egy örömteli mosoly terült szét az arcomon . A hívásról jut eszembe . Nekem hol van a telefonom ? Felültem az ágyon és elkezdtem a mobilom után kutatni .
- Mi a baj , Kincsem ? - nézett értetlenül anya .
- Eltűnt a telefonom . Nem láttad valahol ? - kérdeztem kissé kétségbe esetten , hiszen azon a telefonon volt mindenem . Itt a zenékre és főleg a telefonszámokra na meg a fényképekre gondolok , amiket még Rebeca-val csináltunk .
- Nem . Lehet , hogy a nadrágod zsebében maradt . Hol van a ruhád ? Megnézem , hátha ott van. - mondta anya , miközben körül nézett a szobában . De sehol sem láttuk .
- Ugye ez csak vicc ?!? - kérdeztem , miközben egyre feszültebb lettem .
- Ne aggódj , megkérdezem az egyik nővért , hátha tud segíteni valamelyik . - ment ki anya a szobából . Én addig tovább kerestem az eltűnt telefonom , de hiába. Mintha elnyelte volna a föld . Egyszerűen sehol sem találtam . Miközben anyára vártam , a szél kinyitotta az ablakot és a hideg levegő azonnal átjárta a helységet . Meglepődve , magamra húztam a takarót , hogy meg ne fázzak . Pár másodperccel később pedig , ijesztő nyikorgást hallottam az ablak felől , ami olyan volt akár csak egy horror filmben . Ezután hirtelen becsapódott az ablak , amitől annyira megijedtem , hogy félelmemben sikítottam egyet . Ezt azonnal meghallotta az éppen arra járó nővér és besietett a szobába .
- Minden rendben ? - rohant oda hozzám a nővér . Az imént történtek után alig tudtam megszólalni . De persze erőt gyűjtöttem és beszédre nyitottam a szám .
- Az előbb magától kinyílt az ablak és szinte jéghideg levegő áramlott be a szobába. Majd , mintha mi sem történt volna , hirtelen elmúlt a szél és vissza állt a hőmérséklet is . - magyaráztam a paplant szorongatva .
- Értem . Szólok a doktor úrnak és még ma kap egy másik szobát . - mondta a nővér , majd ahogy kiment , anya be jött hozzám .
- Beszéltem az egyik nővérrel , aki kimosta a ruhád , de a telefonoddal nem találkozott . - mondta anya , amiből leesett , hogy ő még semmit sem hallott az előbb történtekről , de jobb is ez így ! Még pár órát töltöttem anyával , egészen addig még le nem járt a látogatási idő , ami eléggé hamar eljött. Este 8-kor …