2. rész : Mitől vagy kitől származik a DNS ?

Az este folyamán egyre jobban és jobban fájt a kezem , ezért kénytelen voltam megnyomni az ágy sarkán elhelyezett piros gombot , ami valamiféle segélyhívóként szolgált . Miközben egy dokira vártam , hirtelen erős fájdalom nyilallt egész testembe . Mintha a húsomig martak volna . Borzalmas volt . A fájdalmaim miatt nem bírtam megállni , hogy ne sikítsak . Úgy éreztem  hogy itt a vég , de ekkor megjelent a várva várt orvos , két idősebb nővérrel . Az egész testem remegett , annak ellenére , hogy nem fáztam vagy féltem volna . Mintha nem tudnám irányítani magam . A két nővér lefogott , hogy az orvos egy kis zseblámpával a szemembe világítson . Mivel a rázkódástól nem tudtam volna a lámpa fényére koncentrálni . Miután a doki elvégezte ezt a rövid vizsgalatot , elengedtek , majd az egyik nővér vizes borogatást rakott a homlokomra . Bár nem ért el vele semmit . Ugyan is a hideg törölköző hamar átvette testem hőmérsékletét .
- Látja a mennyezeten az a kis lyukat ? - kérdezte a doki , miközben zseblámpájával oda világított . A fájdalomtól nem tudtam megszólalni , ezért csak bólogatással jeleztem . -Remek . Kérem koncentráljon oda ! - mondta az orvos , majd egy szúrást éreztem a bal karomban . A fájdalomtól kicsordultak könnyeim , amik csak úgy száguldottak le arcomon . Jobb kezemmel a lepedőbe markoltam , hogy elkerüljem a sikítást , amit az injekció szúrása váltana ki belőlem . Pár másodperccel később pedig , elmúlt minden fájdalmam és lecsukódtak a szemeim .

…....................................................................................................................

Mikor észhez tértem , anyám aggódó arcát láttam magam előtt . A kezemet fogta , de nem éreztem érintését . Mintha nem éreznék . Bár jobb is ez így . Miután teljesen kinyitottam a szemeim anya felé fordítottam a fejem és megszólaltam .
- Szia anya ! - köszöntem egy félmosollyal az arcomon .
- Szia Kicsim ! Úgy aggódom . Nem akarom , hogy valami bajod essen . Azt sosem tudnám megbocsájtani magamnak . - mondta anya , könnyei között .
- Nyugi . Nem halok meg . - vigasztaltam .
- Tudom , csak én is , mint minden szülő aggódok a gyerekemért . - szipogta , miközben a kézfejemet simogatta . Jó , hogy itt van velem . Olyan , mintha a jelenlétével erőt sugározna. Tudom , hogy eléggé furán hangzik , de valamiért így érzem . Pár perccel később egy doki jelent meg az ágyam mellett . Féltem , de egyben kíváncsi is voltam a következményekre .
- Elkészült a DNS teszt . - kezdte el az orvos , majd tartott egy kis szünetet még rám pillantott , és folytatta tovább . - A talált DNS nem 100%-ig emberi eredetű . - mondta a doki ezt a meglepő hírt . Mindenre számítottam csak erre nem . Nem gondoltam volna , hogy a vizsgálatnak nem lesz pontos eredménye.
- Akkor meg minek a DNS-e ? - kérdezte anya aggódva , miközben a kezemet szorongatta .
- Sajnos erre nekünk sem sikerült rájönni , ezért muszáj volt berendelnünk a környék egyetlen biológiai tudósát , aki direkt erre a területre szakosodott .  Miközben anya és én is elképedve ültünk , eszembe jutott valami .
- És a seb méretéből , formájából sem sikerült kideríteni valamit ? - kérdeztem.
- Az az igazság , hogy a seb formája és mérete tökéletesen megegyezik egy emberi fogsor lenyomatával, de ez nem lenne ésszerű válasz a kérdésre . - magyarázta az orvos .
- És ha mégis ? Lehet , hogy valaki megharapta a kezem . - feltételeztem , miközben anyára , majd a dokira néztem .
- Kicsim , amit te próbálsz állítani az messze elkerüli a valóságot . Senki sem harapdálja a másik kezét . Az butaság lenne . Ezt csak bízd rá a Doktor Úrra . - mondta anya , bár még ez sem hagyott nyugodni . Miután a doki elmondta amit akart távozott és újra anyával maradtam …