Szijjasztok !

Köszönet azoknak az olvasóimnak , akik rendszeresen komiznak a blogomba, mivel pont miattuk jön a folytatás . Szóval köszönöm ! :D
Jó olvasást ! <3

5. rész : Natalia története ...

- Natalia , mi a baj ? - kérdeztem aggódva . Valamit dadogni kezdett , de nem értettem , hogy mit . Jobbnak láttam , ha szólok egy orvosnak . Megnyomtam az ágy sarkán elhelyezett piros gombot , majd szinte azonnal megjelent egy nővér , aki azonnal a szobatársamhoz rohant .
- Mi a baj ? - kérdezte a nővér a lányt bámulva , miközben lefogta Natalia remegő testét . Szegény lány egy szót sem tudott kinyögni . Borzalmas volt így látni . - Mi történt vele ? - fordult felém a nővér . Látva  hogy Natalia szenved , alig tudtam megszólalni , de erőt vettem magamon és beszédre nyitottam a szám .
- Fogalmam sincs . Beszélgettünk és egyszer csak elkezdett sírni . - magyaráztam . A nővér csak bólogatott , majd a mobilja segítségével hívott egy orvost , aki azonnal kivitte a szobából Natalia-t . - Velem mi lesz ? - kérdeztem a nővértől .
- Ne aggódjon ! Nemsokára haza mehet ! De addig is pihenjen ! - mondta a nővér , majd ezzel el is hagyta a szobát .
                        ........................................................................................................
Délután 2 óra felé , egy ismerős hangra ébredtem , ugyanis elaludtam .
- Szia Kicsim ! - simította kezét arcomra , anya . Mint mindig , most is jól esett érintése .
- Szia ! - köszöntem hunyorogva , mivel kellett pár másodperc , még megszoktam a napfényt .
- Hogy vagy ? - kérdezte , miközben helyet foglalt az ágyam melletti kis széken.
- Egész jól ! - nyújtóztam egyet , majd feljebb ültem az ágyban . - Hogy-hogy ilyen korán bejöttél hozzám > - érdeklődtem .
- Hát a főnököm kitalálta  hogy ma csak délután 2-től mennyek be , este 11-ig . És gondoltam , hogy a délelőttömet rád szánom . - mosolygott .
- Köszönöm anya ! - viszonoztam mosolyát .
                         ....................................................................................................
Nemsokkal azután , hogy anya elment dolgozni , vissza hozták Natalia-t . Sokkal nyugodtabbnak tűnt , mint mielőtt elvitték . Nem tudom , hogy mit csináltak vele , de hatásos volt .
- Minden rendben > - kérdeztem a velem szemben fekvő lánytól .
- Igen , a nyugtató meghozta a hatását . - válaszolt .
- Értem . - bólogattam , miközben azon agyaltam , hogy újra feltegyem-e neki a kérdésemet. Hátha emlékszik valamire , mint például a támadója arcára vagy ruhájára . - Natalia . - szóltam neki , amire rám emelte a tekintetét .
- Tessék !> - nézett rám .
- Emlékszel még , hogy mit kérdeztem tőled , mielőtt még rád jött a síró görcs > - érdeklődtem óvatosan , remélve , hogy nem lábad megint könnybe a szeme .
- Igen . - bólogatott .
- Eltudnád mondani > Persze csak ha nincs ellenedre !>! - mondtam .
- Nem , nincs . De ígérd meg , hogy nem fogsz kinevetni ! - mutatott rám , komoly arckifejezéssel .
- Esküszöm ! - tettem mellkasomra a kezem .

- Rendben . Egy átlagos estének indult az egész . Épp a nagyihoz indultam , amikor hangokat hallottam a hátam mögül . Először nem figyeltem oda , de azért egy kicsit megijedtem . Ezután gyorsabbra vettem a tempót … - itt megállt .
- Minden rendben > - kérdeztem . Nem akartam , hogy megint rátörjön valami pánik roham .
- Igen . Csak kicsit … ah mindegy .  … És minél gyorsabban mentem , annál közelebbről hallottam a hangot , ami a nevemet suttogta . Nagyon megijedtem , ezért futásnak eredtem , de valami hirtelen elém ugrott . - magyarázta értetlen fejet vágva , amiből megállapítottam , hogy meg ő sem nagyon hiszi el amit mond . Csodálkozva hallgattam , minden egyes szavát . - És … egyszer csak elkapta a karom és ... onnantól kezdve nem emlékszem semmire . - rázta a fejét .
- Köszönöm , hogy elmondtad ! - mosolyogtam rá kedvesen , majd gondolataimba merültem ...

Szijjasztok !

Meghoztam a következő részt ! :)
Tudom , hogy nem kaptam meg a 3 komit , amit kértem , de nem érdekel !
DE az a két ember , aki olvassa a törit , az kérem , hogy mindig komizzon !
Köszönöm !
Jó olvasást !
I hope you like it !

4. rész : Szobatárs ...

 Az este átköltöztettek egy másik szobába , ahol már sokkal jobban éreztem magam . Nem tudtam volna tovább a régi szobámban maradni a történtek után . Ez a "szállás" csak egy kicsivel nagyobb , mint a régi . De csak azért , mert van egy szoba társam , akit tegnap este hoztak be , hasonló problémákkal , mint ami nekem van , volt . Sajnos még nem tudtam beszélni vele , mivel még az altató hatása alatt van , amit az egyik nővér adott be neki . De addig is elfoglalom magam valamivel ... Azt még nem tudom , hogy mivel , hiszen sem egy újság , sem pedig egy könyv nincs a közelemben . Ezért gondoltam , hogy megpróbálok elaludni . Sokáig forgolódtam , mire végre sikerült álomra szenderülnöm ...
          …...........................................................................................................................
Már világosodott , amikor fura hangokat hallottam magam mellől . Először nem figyeltem oda , mivel úgy voltam vele , hogy biztos az új szoba társam az . Megpróbáltam vissza aludni , de nem ment . A következő hang miatt nem ... Ugyanis olyan volt , mintha valaki a nevemet súgta volna , közvetlen közelről a fülembe . Szemeim azonnal kipattantak és számra szorítottam a kezem , megelőzve a sikítást , ami nálam már szinte minden napos . Lassan felemeltem a fejem és a szemben lévő ágyra néztem , ahol a szobatársam feküdt . Bizonyára aludt , mivel meg sem mozdult . Ezért vissza raktam fejem a párnára és betakartam magam nyakig . Vissza aludni nem mertem , de nem is akartam . Megpróbáltam megnyugodni , mivel annyira dobogott a szívem , hogy majd nem kiszakadt a helyéről . Olyan volt , mintha sosem jönne el a reggel . Mintha megállt volna az idő . De szerencsére még sem így lett . Az idő nem állt meg és végre a nap is felkelt . Egy órán keresztül feküdtem a csend fogságában , még meg nem jelent a doki . Persze tudtam , hogy nem hozzám jön , ezért csak egy köszönést intéztem felé . Az ágyamból figyeltem , ahogy a szobatársam infúzióját álligatja . Mikor már fél órája vizsgálta a velem szemben fekvő beteget, feltettem pár kérdést a dokinak.
- A szobatársamnak is ugyan azok a sérülései , mint nekem ? - érdeklődtem .
- Igen , sajnos . Ugyan azon a kezén van , ugyan az a seb . A tudósunk még tegnap éjszaka végzett a vizsgálatokkal és … - itt megállt .
- És ? … Mi lett az eredmény ? - kérdeztem kissé félve , de mégis izgatottan .
- A DNS nem embertől származik . Hanem valami … valami állat szerűségtől , aminek tökéletesen megegyezik a foglenyomata egy emberével . - mondta , amitől leesett az állam .
- Most akkor mi lesz ? - kérdeztem .
- Mi már semmit sem tudunk tenni , csak akkor ha a rendőrség elfogja a tettest és mi alaposan kivizsgáljuk . - magyarázta a doki . Én csak bólogattam , miközben gondolataimba merültem … Ez nem lehet igaz ! Mégis milyen állatnak van ugyan olyan fogsora , mint az embernek ? Ah , az nem lehet … Egész sokáig elidőztem a gondolataim felett ...
- Hol vagyok ? - hallottam meg a szobatársam nyöszörgését .
- Semmi baj ! Biztonságban vagy ! Nem kell félned . - nyugtattam a velem szemben fekvő lányt .
- Ki vagy ? - kérdezte . Hangjában megbújt a rémület .
- Aimee Sible , a szoba társad . - mutatkoztam be .
- Az én nevem Natalia Grace . - mondta .
- Örvendek ! Amm … lehet egy kérdésem ? - érdeklődtem óvatosan , nehogy megbántsam .
- Igen . - sóhajtott . Hagytam magamnak egy kis időt , hogy össze szedjem a gondolataimat és átgondoljam , amit kérdezni akarok . Majd miután mindent letisztáztam magamban , feltettem neki a kérdésem .
- Veled mi történt ? - kérdeztem . Épp , hogy kinyögtem a kérdésem , Natalia keserves sírásban tört ki …

Szijjasztok !!

Köszönöm a komikat !!
Nagyon örülök nekik :)
Elégé meglepő , hogy még mindig érdekel titeket a törim :)
Persze örülök is neki !! :P
Köszönöm !
Szeretlek titeket !! <3
Nah , de nem is beszélek tovább :P
Itt a kövi rész , amire oly sokat vártatok :)
I hope yuo like it ! <3

UI : 3 komi után jön a kövi !!

3.rész : Mi történik ?

-Szerinted minek  a DNS-e ? - kérdeztem anyát , aki már vagy 1 órája próbálja elterelni a témát .
- Nem tudom . De Már hányszor megkértelek , hogy ne beszélj erről ? - nézett rám anya , kissé mérgesen és unottan .
- Jó , de téged is foglalkoztatna a dolog , ha az én helyemben lennél . - mondtam .
- Persze , hogy foglalkoztatna , de azért mégsem ezen rágódnék több mint 1 órán keresztül . Főleg nem akkor , amikor itt van velem az anyám . - magyarázta , amit célzásnak szánt . Persze meg is értem . Hiszen amióta itt van nem is tudtunk nagyon beszélni másról , mint a balesetemről . Szóval , igaza van . Ideje témát váltani . Gondolkodni meg ráérek később is .
- Igazad van . Ne haragudj ! - kértem bocsánatot .
- Semmi baj . - fogta meg a kezem , miközben egy mosolyt eresztett arcára .
- Holnap is be jössz ? - kérdeztem .
- Holnap nem tudok , mivel a főnököm berendelt a sok papír munka miatt . Ugyanis az egyik kolléganőm szülési szabadságot vett ki és így nekem kell megcsinálnom az ő munkáját is . De utána minden nap itt leszek , egészen addig még haza nem engednek . - mosolygott anya .
- Rendben . És mit tudsz Rebeca-ról ? - érdeklődtem , legjobb barátnőm felől , akivel már kiskorunk óta ismerjük egymást és jóban vagyunk .
- Tegnap , mikor még aludtál , beszéltem vele és azt mondta , hogy nagyon sajnál meg szeret . És , hogy tarts ki , mert miután kiengedtek csaptok egy felejthetetlen csajos napot . - mesélte anya barátnőm üzenetét , amitől egy örömteli mosoly terült szét az arcomon . A hívásról jut eszembe . Nekem hol van a telefonom ? Felültem az ágyon és elkezdtem a mobilom után kutatni .
- Mi a baj , Kincsem ? - nézett értetlenül anya .
- Eltűnt a telefonom . Nem láttad valahol ? - kérdeztem kissé kétségbe esetten , hiszen azon a telefonon volt mindenem . Itt a zenékre és főleg a telefonszámokra na meg a fényképekre gondolok , amiket még Rebeca-val csináltunk .
- Nem . Lehet , hogy a nadrágod zsebében maradt . Hol van a ruhád ? Megnézem , hátha ott van. - mondta anya , miközben körül nézett a szobában . De sehol sem láttuk .
- Ugye ez csak vicc ?!? - kérdeztem , miközben egyre feszültebb lettem .
- Ne aggódj , megkérdezem az egyik nővért , hátha tud segíteni valamelyik . - ment ki anya a szobából . Én addig tovább kerestem az eltűnt telefonom , de hiába. Mintha elnyelte volna a föld . Egyszerűen sehol sem találtam . Miközben anyára vártam , a szél kinyitotta az ablakot és a hideg levegő azonnal átjárta a helységet . Meglepődve , magamra húztam a takarót , hogy meg ne fázzak . Pár másodperccel később pedig , ijesztő nyikorgást hallottam az ablak felől , ami olyan volt akár csak egy horror filmben . Ezután hirtelen becsapódott az ablak , amitől annyira megijedtem , hogy félelmemben sikítottam egyet . Ezt azonnal meghallotta az éppen arra járó nővér és besietett a szobába .
- Minden rendben ? - rohant oda hozzám a nővér . Az imént történtek után alig tudtam megszólalni . De persze erőt gyűjtöttem és beszédre nyitottam a szám .
- Az előbb magától kinyílt az ablak és szinte jéghideg levegő áramlott be a szobába. Majd , mintha mi sem történt volna , hirtelen elmúlt a szél és vissza állt a hőmérséklet is . - magyaráztam a paplant szorongatva .
- Értem . Szólok a doktor úrnak és még ma kap egy másik szobát . - mondta a nővér , majd ahogy kiment , anya be jött hozzám .
- Beszéltem az egyik nővérrel , aki kimosta a ruhád , de a telefonoddal nem találkozott . - mondta anya , amiből leesett , hogy ő még semmit sem hallott az előbb történtekről , de jobb is ez így ! Még pár órát töltöttem anyával , egészen addig még le nem járt a látogatási idő , ami eléggé hamar eljött. Este 8-kor …