Ennyi volt !

Kész , vége ! Sajnálom , hogy abba kell hagynom a blogot , de így a legjobb ! :'(
Már az elejétől fogva eléggé nyögvenyelősen ment a dolog . És hiába hirdettem a blogot , sosem változott semmi ! A nézettség egyáltalán nem emelkedett ! A rendszeres olvasók száma sem változott ! Ezért döntöttem úgy , hogy végleg abba hagyom a blogot ! Sajnálom akinek ezzel csalódást okoztam , de ez van ! Az írást nem nekem találták ki ! Inkább olyan emberek írjanak , akik eseménydús , izgalmas történetekkel rukkolnak elő ! Nem pedig olyanokkal , mint amit én csináltam ...
Úgyhogy ezennel elbúcsúzok minden kedves olvasómtól ! Köszönöm a kommenteket , amiket irtatok és , hogy végig mellettem voltatok ! Szeretlek titeket ! ♥

Ági ♥

Szijjasztok !!

Meghoztam a 9. részt , amire már régóta vártatok ! :D

Sajnálom , hogy korábban semmi újjal nem drukkoltam elő, de se ihletem , se kedvem nem volt a gép előtt ülni , ebben a csodálatos , nyári időben !

Remélem megértitek és nincs harag ! ;)

Na , de nem is dumálok tovább ! :D

Jó olvasást ! <3

9. rész : Egy fekete alak ...

Már éjfél körül járt , amikor Rebeca elment . Anya még nem ért haza , ami nagyon furcsa volt , mivel ez egyáltalán nem vall rá . Ezért felöltöztem és elindultam a munkahelye felé . Útközben többször is vissza akartam fordulni , amikor rám tört a félelem , de erős maradtam és nem tettem . Nagy léptekkel haladtam előre  a sötét utcákon és igyekeztem mielőbb anya munkahelyéhez érni . De amikor már csak az út negyede volt hátra , hangokat hallottam , ami kellő képpen megrémített. "Fordulj vissza ! Ez veszélyes !" De a legdurvább az az volt, amikor egy fekete alakot véltem felfedezni az egyik fa tövébe , aki vörösen izzó szemeivel engem nézett . Abban a pillanatban , ahogy a szemébe néztem megfagyott ereimben a vér és szívem ritmustalanul vert . Annyira féltem , hogy futásnak eredtem , de az is olyan volt , mintha lassított felvételben történne . A lábaim nem engedelmeskedtek nekem . Egyszerűen képtelen voltam gyorsan futni . Sőt , egy idő után teljesen lelassítottam , majd megálltam . Olyan volt, mintha gyökeret vert volna a lábam . Csak álltam egy helyben és a fánál álló alakot figyeltem , aki lassan megindult felém . Hátrálni kezdtem , de egy faágra léptem és elestem .
- Menjen innen ! - kiáltottam rá , de ennek ellenére sem tágított . Folyamatosan közeledett és szemei egyre vörösebben izzottak . Bármennyire is féltem , össze szedtem azt a maradék bátorságomat és gyors felálltam , majd beszaladtam az épületbe , ahol anyával találkoztam . Épp az éjjeli őrrel beszélgetett . Oda rohantam hozzájuk és figyelmeztettem őket .
- Anya , egy fekete alak van oda kint és ha kimentem az épületből , meg fog ölni titeket ! - mondtam levegő után kapkodva .
- Kicsim , te hogy kerülsz ide ? - lépett hozzám anya , majd erősen magához ölelt .
- Azt hittem , hogy valami bajod esett ! - mondtam .
- Jajj Drágám ! Kutya bajom . Csak  mint már korábban említettem , az egyik kolléganőm szülési szabadságot vett ki és így én csinálom az ő munkáját is . De az előbb miről is beszéltél? - nézett a szemeimbe.
- Arról , hogy láttam kint egy fekete alakot , akinek vörösen izzó szemei voltak , akár csak egy ... - mondtam , de valaki megzavart . A takarító halk kuncogásba kezdett , majd megszólalt .
- Az én unokám is viccelődött már ilyesmikkel ! - nevetett . - De akkor még csak 3 éves volt . - tette hozzá .
- De ez nem kamu ! - fordultam az éjjeliőr felé a homlokomat ráncolva .
- Na majd meglátjuk ! - vigyorgott , majd elindult a kijárat felé ...

Szívesség

Szeretnélek megkérni titeket , hogy látogassatok el az egyik barátnőm weboldalára , ami szintén Justin Bieber-rel foglalkozik !

http://theblindgirl.blogspot.com

Kérlek titeket , hogy olvassátok el és komizzatok !
A nevében is köszönöm ! :D

Szijjasztok

Mint látjátok változtattam a blog kinézetén , aminek szerintem már épp itt volt az            ideje ... :)
A folytatással nem tudom , hogy mi lesz , mivel nem nagyon érkeznek kommentek ... :S

De amint kapok 1-2 komit , azonnal hozom a következő részt ! :D

Addig is szép napot ! :D

Szijjasztok !

Meghoztam a következő részt ! :D
Vagyis ez azt jelenti , hogy egyre közelebb és közelebb kerülünk Justin-hoz , akire már oly régóta vártok ! :D
De nem is beszélek tovább ! :D
Jó olvasást !! :D

8. rész : Rebeca ...

- Anya !? Megjöttem ! - kiáltottam el magam , de nem jött válasz . Oda mentem a vezetékes telefonhoz és felhívtam Rebeca-t , ugyanis vele akartam elõször közölni a hírt , miszerint kiengedtek . Egy kicsit izgatott voltam , mivel már kb egy hete nem beszéltünk ...
- Igen , tessék ?! - vette fel barátnõm a telefont . Olyan jó volt újra
hallani a hangját .
- Sziaaaa ! Aimee vagyok ! - mondtam fülig érõ mosollyal az arcomon .
- Uramisten ! Hol vagy ? Minden rendben ? Nem esett bajod ? - támadott le kérdéseivel .
- Ha átjösz , akkor mindent elmesélek . Ugyanis ma haza engedtek . - huppantam le a kanapéra .
- Megyek , megyek , megyek ! 10 perc és ott vagyok ! Ne menj sehová ! - mondta , majd letette . Tíz perc ? Tiz perc alatt lehetetlen lenne ide érnie ! Még akkor is ha kocsival jön .
Ugyanis 6 utcányira lakunk egymástól , ami szép kis távolság . Szóval képtelenség , hogy ide érjen ilyen hamar ...

~10 perc múlva ...~

Tudtam , hogy nem ér ide 10 perc alatt , ezért kimentem a konyhába és csináltam egy szenyót . De mielõtt elkészültem volna , megszólalt a csengõ .
- Nyitom ! - mondtam , miközben oda sétáltam az ajtóhoz , majd lenyomtam a kilincset és lassan kinyílt az ajtó .

- Aimeeeeeeeeee ! - ugrott a nyakamba Rebeca .
- Szia csajszi ! Gyere beljebb ! - mutattam be a nappaliba .
- Oké , de mesélj már ! Mi történt ? - mondta , miközben nagy léptekkel a kanapéhoz sietett és helyet foglalt . Becsuktam az ajtót és Rebeca mellé ültem , aki szinte az ölembe húzodott . Elmeséltem neki , hogy mi történt velem és
, amitõl néha majd nem elájult...
- Aztaaaa ! - nézett rám elszörnyülködve . - És a csajnak is kajakra ugyan az volt a baja , mint ami neked ? - kérdezte .
- Igen . - bólogattam .
- Uh szegény csaj ! ... De most már én is mesélek , hamár annyi mindenrõl lemaradtál. - helyezkedett török ülésbe .
- Csupa fül vagyok ! - nevettem .
- Na szóval ... az a helyzet , hogy a múltkor voltam vásárolni kb 50 dolláros értékben és kaptam egy kártyát . - mesélte széles vigyorral az arcán .
- Az klasz ! - mondtam .
- Aha . És ami a legjobb , hogy a kártya használatával fél áron tudok venni bármilyen parfümöt ! - örvendezett .
- Az király ! És mennyit ? - érdeklõdtem .
- 1 db-ot , de kapok mellé még egyet ajándékba ! És ezért arra gondoltam , hogy holnap bemegyünk a plázába és megtámadjuk az összes drogériát . Na , mit szólsz ? - nézett rám , már szinte könnyes szemekkel , amit az öröm váltott ki belõle .
- Háát , nem tudom . Tudod , most jöttem haza a kórházból és lehet , hogy anya nem enged el . De ne aggódj ! Megpróbálom meggyõzni , és elmenni veled . - mosolyogtam .
- Ajánlom is ! - ölelt magához . Annyira hiányzott már ez a baráti ölelés , hogy az nem igaz ...

Szijjasztok !!

Bocsi , hogy megvárattalak titeket , de nem volt ihlet és nem is nagyon értem rá :I
De a lényeg , hogy itt van az új rész !! :D
Tudom , hogy unalmas lett , de most csak ezt tudtam produkálni ... :I
De nem is dumálok tovább !! Jó olvasást !! :D

UI : Justin is hamarosan sorra kerül , szóval ne idegeskedjetek !! :D

7. rész : Haza felé ...

Miután minden cuccomat össze pakoltam , elköszöntem Natalia-tól és elindultam a kijárat felé .
- Hé , hé ! Maga meg hová megy ? - ugrott elém a biztonságiõr .
- Haza ! - mondtam , miközben kikerültem a férfit és tovább mentem .
- Kivel van ? - kapta el a karom és maga felé fordított .
- Senkivel . - rántottam el a kezem .
- Rendben ! Akkor jöjjön velem ! - mondta , de nem tettem .
- Minek ? - néztem rá értetlenül .
- Hogy tájékoztassuk a szülõket a távozásáról ! - magyarázta . Tudtam , hogy nem tudok mit csinálni , ezért kénytelen voltam a férfival menni . - Itt várjon meg ! - mutatott a padló felé .
- Oké ! - bólintottam . Hihetetlen , hogy még órákat kell majd itt töltenem egy hülye biztonsági miatt ...

................................................................................................................................

10 percig csak álltam egy helyben és vártam . Tekintetemmel épp egy üres széket kerestem , amire letudok ülni , de hirtelen elém lépett a biztonságiõr .
- Mehetek ? - fordultam felé .
- Beszéltem az édes anyjával és abba maradtunk , hogy biztonsági felügyelet mellett haza mehet . - magyarázta a férfi .
- Most ugye csak viccel ? - kérdeztem .
- Nem , nem viccelek ! Úgyhogy jöjjön ! - mondta , majd elindultunk a kijárat felé . A kórház elõtt egy fehér kis busz állt , aminek az oldalán egy piros kereszt díszelgett . - Szálljon be ! - mondta a férfi , majd gyors elém sietett és kinyitotta a hátsó ajtót , én meg beszálltam . Mégegyszer , utoljára ránéztem a kórházra , miközben szememmel Natalia szobájának az ablakát kerestem , de nem találtam . A férfi is gyors beült a kocsiba , mivel eleredt az esõ .



- High Street 5 . - mondtam a címem , mielõtt még megkérdezte volna .



- Rendben ! - mondta a férfi , majd gázt adott és elindultunk . Útközben , a kocsi ablakán futkározó esõ cseppeket néztem .
- Bekapcsoljam a rádiót ? - kérdezte az õr , de egy nemleges válasszal letudtam a dolgot ...

.....................................................................................................................

20 perces kocsikázás után , végre haza értem .

- Köszönöm a fuvart ! - mondtam , majd gyors kiszálltam a kocsiból és berohantam a házba ...

FONTOS !!

Szijjasztok !

Van egy rossz hírem !

Ugyanis bizonytalan vagyok a történet folytatását illetően ... :I

Nem tudom , hogy miért , de nem kapok komikat . :S

És ezért felmerült bennem egy kérdés !

Vajon érdemes-e folytatni a történetet ?

Bármi is a válaszotok azt legyetek szívesek komiba megírni !

És majd annak függvényében döntök a dologról . :I

További szép napot !

Szijjasztok !

Köszönöm a kommenteket ! Nagyon örülök nekik !

Bocsi , hogy megvárattalak titeket , de...

1. sok dolgom volt

2. ihlet hiányban szenvedtem

De mint látjátok megoldottam a dolgot és meghoztam a következő részt :)

De nem is beszélek tovább !

Jó olvasást !! <3

6. rész : Haza mehetek !

Natalia története hallatán nagyon sok kérdés merült fel bennem , amire semmilyen választ sem találtam , annak ellenére , hogy egész este ezen törtem a fejem . A válasz keresését az álmosság , majd később az álmom szakította félbe .
                            .............................................................................................
Reggel valami hideg dologra ébredtem . Kinyitottam a szemem és egy nővért láttam magam mellett. Épp az infúziót babrálta , aminek az egyik hideg csöve a hasamra esett .
- Mit csinál ? - kérdeztem , miközben megdörzsöltem a szemeimet .
- Elnézést , nem akartam felébreszteni . - kötött le az infúzióról .
- Semmi gond . Miért köt le ? Átszállítanak ? - ültem fel .
- Nyugodjon meg ! Nem visszük sehová . Csak a doktor úr ma reggel megnézte a végleges eredményeket és úgy döntött , hogy egy óra múlva elhagyhatja a kórházat . - mondta a nő kedves hangon .
- Az klassz ! - bólogattam , majd Natalia-ra néztem , aki még békésen aludt .  Tudva , hogy miken ment keresztül , nehéz lesz itt hagyni egyedül , ebben az üres szobában ...
- Most már felkelhet ! - pakolt össze a nővér .
- Rendben , köszönöm ! - mondtam , majd lassan felültem és kimásztam az ágyból. A hideg padlótól libabőrös lettem . A nővér hamar észrevette , hogy fázok , ezért adott egy fehér papucsot . - Köszönöm ! - mosolyogtam , amire csak legyintett egyet . Először kinéztem a már nyitott ablakon , hogy megbizonyosodjak a kinti hőmérsékletről , és annak függvényében elmenjek sétálni . A nap nem sütött , de legalább nem volt hideg . Szóval kimentem , hogy levegőzzek egy kicsit .

A kórház hatalmas üveg ajtaján kilépve , első dolgom volt , hogy  szippantsak egyet a friss levegőből , majd ezután elindultam a kis sétámra . Útközben a fák lombjait és a madarak énekét figyeltem . Jó volt végre nem a kórház , jellegzetes szagát beszívni , ami különböző tisztítószerekből áll . Semmi másból !
                            …..........................................................................................
A séta után , vissza mentem a "szobámba" , ahol a doki fogadott .
- Valami baj van ? - álltam meg az ajtóban .
- Ne aggódjon ! És kérem foglaljon helyet ! - mutatott az ágyamra . Lassan megindultam az ágy felé és helyet foglaltam . - Szóval , mint már azt hallhatta , ma hazaengedjük . De csak miután elvégeztünk még egy utolsó vizsgálatot ! - mondta a doki .
- Rendben ! - bólogattam .
- Remek ! Akkor kérem kövessen ! - engedett el egy barátságos mosolyt az arcán , miközben kisétált a szobából. Nagy léptekkel haladt előre a számára már jól ismert folyóson . Megpróbáltam én is tartani a lépést , de nem ment . Ezért engem az egyik arra járó nővér kísért a doktor úr rendelőjébe , ahol szinte azonnal neki látott az utolsó kivizsgálásomnak .
                             ....…........................................................................................
Összesen 45 percet vett igénybe a vizsgálat . Vissza mentem a szobámba , hogy neki lássak a pakolásnak . Épp , hogy beléptem az ajtón , Natalia szomorú arca fogadott .
- Szia ! Minden rendben ? - mentem oda hozzá .
- Igen , csak ... félek ! - lábadtak könnybe szemei .
- Ne félj ! - ültem le lassan az ágy szélére , és óvatosan megfogtam a kezét .
- Nem akarok egyedül maradni ! - suttogta , miközben arcán végig gördült egy könnycsepp .
- Figyelj Natalia ! Megígérem , hogy minden nap bejövök és meglátogatlak . Rendben ? - kérdeztem , mélyen a szemébe nézve .
- Rendben ! - bólogatott .
- Oké ! De ha megbocsájtasz , akkor most össze pakolok . - álltam fel , majd lassan az ágyamhoz sétáltam és neki láttam a pakolásnak ...

FIGYELEM !

Most kivételesen nem résszel jöttem ...

Hanem azért , hogy veletek is tudassam az új blogom címét !

Ez a blog NEM Justin Bieber-ről szól , hanem a ONE DIRECTION-ről !

Úgyhogy ha szereted az új Brit bandát és a velük kapcsolatos töriket , akkor jó olvasást ! :)

http://fallinglowe.blogspot.com

UI : Nyugi , ezt a törit továbbra is folytatni fogom !

Szóval aggodalomra semmi ok ! :D

Szijjasztok !

Köszönet azoknak az olvasóimnak , akik rendszeresen komiznak a blogomba, mivel pont miattuk jön a folytatás . Szóval köszönöm ! :D
Jó olvasást ! <3

5. rész : Natalia története ...

- Natalia , mi a baj ? - kérdeztem aggódva . Valamit dadogni kezdett , de nem értettem , hogy mit . Jobbnak láttam , ha szólok egy orvosnak . Megnyomtam az ágy sarkán elhelyezett piros gombot , majd szinte azonnal megjelent egy nővér , aki azonnal a szobatársamhoz rohant .
- Mi a baj ? - kérdezte a nővér a lányt bámulva , miközben lefogta Natalia remegő testét . Szegény lány egy szót sem tudott kinyögni . Borzalmas volt így látni . - Mi történt vele ? - fordult felém a nővér . Látva  hogy Natalia szenved , alig tudtam megszólalni , de erőt vettem magamon és beszédre nyitottam a szám .
- Fogalmam sincs . Beszélgettünk és egyszer csak elkezdett sírni . - magyaráztam . A nővér csak bólogatott , majd a mobilja segítségével hívott egy orvost , aki azonnal kivitte a szobából Natalia-t . - Velem mi lesz ? - kérdeztem a nővértől .
- Ne aggódjon ! Nemsokára haza mehet ! De addig is pihenjen ! - mondta a nővér , majd ezzel el is hagyta a szobát .
                        ........................................................................................................
Délután 2 óra felé , egy ismerős hangra ébredtem , ugyanis elaludtam .
- Szia Kicsim ! - simította kezét arcomra , anya . Mint mindig , most is jól esett érintése .
- Szia ! - köszöntem hunyorogva , mivel kellett pár másodperc , még megszoktam a napfényt .
- Hogy vagy ? - kérdezte , miközben helyet foglalt az ágyam melletti kis széken.
- Egész jól ! - nyújtóztam egyet , majd feljebb ültem az ágyban . - Hogy-hogy ilyen korán bejöttél hozzám > - érdeklődtem .
- Hát a főnököm kitalálta  hogy ma csak délután 2-től mennyek be , este 11-ig . És gondoltam , hogy a délelőttömet rád szánom . - mosolygott .
- Köszönöm anya ! - viszonoztam mosolyát .
                         ....................................................................................................
Nemsokkal azután , hogy anya elment dolgozni , vissza hozták Natalia-t . Sokkal nyugodtabbnak tűnt , mint mielőtt elvitték . Nem tudom , hogy mit csináltak vele , de hatásos volt .
- Minden rendben > - kérdeztem a velem szemben fekvő lánytól .
- Igen , a nyugtató meghozta a hatását . - válaszolt .
- Értem . - bólogattam , miközben azon agyaltam , hogy újra feltegyem-e neki a kérdésemet. Hátha emlékszik valamire , mint például a támadója arcára vagy ruhájára . - Natalia . - szóltam neki , amire rám emelte a tekintetét .
- Tessék !> - nézett rám .
- Emlékszel még , hogy mit kérdeztem tőled , mielőtt még rád jött a síró görcs > - érdeklődtem óvatosan , remélve , hogy nem lábad megint könnybe a szeme .
- Igen . - bólogatott .
- Eltudnád mondani > Persze csak ha nincs ellenedre !>! - mondtam .
- Nem , nincs . De ígérd meg , hogy nem fogsz kinevetni ! - mutatott rám , komoly arckifejezéssel .
- Esküszöm ! - tettem mellkasomra a kezem .

- Rendben . Egy átlagos estének indult az egész . Épp a nagyihoz indultam , amikor hangokat hallottam a hátam mögül . Először nem figyeltem oda , de azért egy kicsit megijedtem . Ezután gyorsabbra vettem a tempót … - itt megállt .
- Minden rendben > - kérdeztem . Nem akartam , hogy megint rátörjön valami pánik roham .
- Igen . Csak kicsit … ah mindegy .  … És minél gyorsabban mentem , annál közelebbről hallottam a hangot , ami a nevemet suttogta . Nagyon megijedtem , ezért futásnak eredtem , de valami hirtelen elém ugrott . - magyarázta értetlen fejet vágva , amiből megállapítottam , hogy meg ő sem nagyon hiszi el amit mond . Csodálkozva hallgattam , minden egyes szavát . - És … egyszer csak elkapta a karom és ... onnantól kezdve nem emlékszem semmire . - rázta a fejét .
- Köszönöm , hogy elmondtad ! - mosolyogtam rá kedvesen , majd gondolataimba merültem ...

Szijjasztok !

Meghoztam a következő részt ! :)
Tudom , hogy nem kaptam meg a 3 komit , amit kértem , de nem érdekel !
DE az a két ember , aki olvassa a törit , az kérem , hogy mindig komizzon !
Köszönöm !
Jó olvasást !
I hope you like it !

4. rész : Szobatárs ...

 Az este átköltöztettek egy másik szobába , ahol már sokkal jobban éreztem magam . Nem tudtam volna tovább a régi szobámban maradni a történtek után . Ez a "szállás" csak egy kicsivel nagyobb , mint a régi . De csak azért , mert van egy szoba társam , akit tegnap este hoztak be , hasonló problémákkal , mint ami nekem van , volt . Sajnos még nem tudtam beszélni vele , mivel még az altató hatása alatt van , amit az egyik nővér adott be neki . De addig is elfoglalom magam valamivel ... Azt még nem tudom , hogy mivel , hiszen sem egy újság , sem pedig egy könyv nincs a közelemben . Ezért gondoltam , hogy megpróbálok elaludni . Sokáig forgolódtam , mire végre sikerült álomra szenderülnöm ...
          …...........................................................................................................................
Már világosodott , amikor fura hangokat hallottam magam mellől . Először nem figyeltem oda , mivel úgy voltam vele , hogy biztos az új szoba társam az . Megpróbáltam vissza aludni , de nem ment . A következő hang miatt nem ... Ugyanis olyan volt , mintha valaki a nevemet súgta volna , közvetlen közelről a fülembe . Szemeim azonnal kipattantak és számra szorítottam a kezem , megelőzve a sikítást , ami nálam már szinte minden napos . Lassan felemeltem a fejem és a szemben lévő ágyra néztem , ahol a szobatársam feküdt . Bizonyára aludt , mivel meg sem mozdult . Ezért vissza raktam fejem a párnára és betakartam magam nyakig . Vissza aludni nem mertem , de nem is akartam . Megpróbáltam megnyugodni , mivel annyira dobogott a szívem , hogy majd nem kiszakadt a helyéről . Olyan volt , mintha sosem jönne el a reggel . Mintha megállt volna az idő . De szerencsére még sem így lett . Az idő nem állt meg és végre a nap is felkelt . Egy órán keresztül feküdtem a csend fogságában , még meg nem jelent a doki . Persze tudtam , hogy nem hozzám jön , ezért csak egy köszönést intéztem felé . Az ágyamból figyeltem , ahogy a szobatársam infúzióját álligatja . Mikor már fél órája vizsgálta a velem szemben fekvő beteget, feltettem pár kérdést a dokinak.
- A szobatársamnak is ugyan azok a sérülései , mint nekem ? - érdeklődtem .
- Igen , sajnos . Ugyan azon a kezén van , ugyan az a seb . A tudósunk még tegnap éjszaka végzett a vizsgálatokkal és … - itt megállt .
- És ? … Mi lett az eredmény ? - kérdeztem kissé félve , de mégis izgatottan .
- A DNS nem embertől származik . Hanem valami … valami állat szerűségtől , aminek tökéletesen megegyezik a foglenyomata egy emberével . - mondta , amitől leesett az állam .
- Most akkor mi lesz ? - kérdeztem .
- Mi már semmit sem tudunk tenni , csak akkor ha a rendőrség elfogja a tettest és mi alaposan kivizsgáljuk . - magyarázta a doki . Én csak bólogattam , miközben gondolataimba merültem … Ez nem lehet igaz ! Mégis milyen állatnak van ugyan olyan fogsora , mint az embernek ? Ah , az nem lehet … Egész sokáig elidőztem a gondolataim felett ...
- Hol vagyok ? - hallottam meg a szobatársam nyöszörgését .
- Semmi baj ! Biztonságban vagy ! Nem kell félned . - nyugtattam a velem szemben fekvő lányt .
- Ki vagy ? - kérdezte . Hangjában megbújt a rémület .
- Aimee Sible , a szoba társad . - mutatkoztam be .
- Az én nevem Natalia Grace . - mondta .
- Örvendek ! Amm … lehet egy kérdésem ? - érdeklődtem óvatosan , nehogy megbántsam .
- Igen . - sóhajtott . Hagytam magamnak egy kis időt , hogy össze szedjem a gondolataimat és átgondoljam , amit kérdezni akarok . Majd miután mindent letisztáztam magamban , feltettem neki a kérdésem .
- Veled mi történt ? - kérdeztem . Épp , hogy kinyögtem a kérdésem , Natalia keserves sírásban tört ki …

Szijjasztok !!

Köszönöm a komikat !!
Nagyon örülök nekik :)
Elégé meglepő , hogy még mindig érdekel titeket a törim :)
Persze örülök is neki !! :P
Köszönöm !
Szeretlek titeket !! <3
Nah , de nem is beszélek tovább :P
Itt a kövi rész , amire oly sokat vártatok :)
I hope yuo like it ! <3

UI : 3 komi után jön a kövi !!

3.rész : Mi történik ?

-Szerinted minek  a DNS-e ? - kérdeztem anyát , aki már vagy 1 órája próbálja elterelni a témát .
- Nem tudom . De Már hányszor megkértelek , hogy ne beszélj erről ? - nézett rám anya , kissé mérgesen és unottan .
- Jó , de téged is foglalkoztatna a dolog , ha az én helyemben lennél . - mondtam .
- Persze , hogy foglalkoztatna , de azért mégsem ezen rágódnék több mint 1 órán keresztül . Főleg nem akkor , amikor itt van velem az anyám . - magyarázta , amit célzásnak szánt . Persze meg is értem . Hiszen amióta itt van nem is tudtunk nagyon beszélni másról , mint a balesetemről . Szóval , igaza van . Ideje témát váltani . Gondolkodni meg ráérek később is .
- Igazad van . Ne haragudj ! - kértem bocsánatot .
- Semmi baj . - fogta meg a kezem , miközben egy mosolyt eresztett arcára .
- Holnap is be jössz ? - kérdeztem .
- Holnap nem tudok , mivel a főnököm berendelt a sok papír munka miatt . Ugyanis az egyik kolléganőm szülési szabadságot vett ki és így nekem kell megcsinálnom az ő munkáját is . De utána minden nap itt leszek , egészen addig még haza nem engednek . - mosolygott anya .
- Rendben . És mit tudsz Rebeca-ról ? - érdeklődtem , legjobb barátnőm felől , akivel már kiskorunk óta ismerjük egymást és jóban vagyunk .
- Tegnap , mikor még aludtál , beszéltem vele és azt mondta , hogy nagyon sajnál meg szeret . És , hogy tarts ki , mert miután kiengedtek csaptok egy felejthetetlen csajos napot . - mesélte anya barátnőm üzenetét , amitől egy örömteli mosoly terült szét az arcomon . A hívásról jut eszembe . Nekem hol van a telefonom ? Felültem az ágyon és elkezdtem a mobilom után kutatni .
- Mi a baj , Kincsem ? - nézett értetlenül anya .
- Eltűnt a telefonom . Nem láttad valahol ? - kérdeztem kissé kétségbe esetten , hiszen azon a telefonon volt mindenem . Itt a zenékre és főleg a telefonszámokra na meg a fényképekre gondolok , amiket még Rebeca-val csináltunk .
- Nem . Lehet , hogy a nadrágod zsebében maradt . Hol van a ruhád ? Megnézem , hátha ott van. - mondta anya , miközben körül nézett a szobában . De sehol sem láttuk .
- Ugye ez csak vicc ?!? - kérdeztem , miközben egyre feszültebb lettem .
- Ne aggódj , megkérdezem az egyik nővért , hátha tud segíteni valamelyik . - ment ki anya a szobából . Én addig tovább kerestem az eltűnt telefonom , de hiába. Mintha elnyelte volna a föld . Egyszerűen sehol sem találtam . Miközben anyára vártam , a szél kinyitotta az ablakot és a hideg levegő azonnal átjárta a helységet . Meglepődve , magamra húztam a takarót , hogy meg ne fázzak . Pár másodperccel később pedig , ijesztő nyikorgást hallottam az ablak felől , ami olyan volt akár csak egy horror filmben . Ezután hirtelen becsapódott az ablak , amitől annyira megijedtem , hogy félelmemben sikítottam egyet . Ezt azonnal meghallotta az éppen arra járó nővér és besietett a szobába .
- Minden rendben ? - rohant oda hozzám a nővér . Az imént történtek után alig tudtam megszólalni . De persze erőt gyűjtöttem és beszédre nyitottam a szám .
- Az előbb magától kinyílt az ablak és szinte jéghideg levegő áramlott be a szobába. Majd , mintha mi sem történt volna , hirtelen elmúlt a szél és vissza állt a hőmérséklet is . - magyaráztam a paplant szorongatva .
- Értem . Szólok a doktor úrnak és még ma kap egy másik szobát . - mondta a nővér , majd ahogy kiment , anya be jött hozzám .
- Beszéltem az egyik nővérrel , aki kimosta a ruhád , de a telefonoddal nem találkozott . - mondta anya , amiből leesett , hogy ő még semmit sem hallott az előbb történtekről , de jobb is ez így ! Még pár órát töltöttem anyával , egészen addig még le nem járt a látogatási idő , ami eléggé hamar eljött. Este 8-kor …

Szijjasztok :)

Köszönöm szépen a komikat !! Nagyon örülök neki .. el sem tudom mondani mennyire .. :) De térjünk a lényegre !! :P
Nos ... itt a következő rész , amit vártatok :)
Remélem tetszik :)
Jó olvasást :)

UI : Ide is 4 komit kérek !! :P

2. rész : Mitől vagy kitől származik a DNS ?

Az este folyamán egyre jobban és jobban fájt a kezem , ezért kénytelen voltam megnyomni az ágy sarkán elhelyezett piros gombot , ami valamiféle segélyhívóként szolgált . Miközben egy dokira vártam , hirtelen erős fájdalom nyilallt egész testembe . Mintha a húsomig martak volna . Borzalmas volt . A fájdalmaim miatt nem bírtam megállni , hogy ne sikítsak . Úgy éreztem  hogy itt a vég , de ekkor megjelent a várva várt orvos , két idősebb nővérrel . Az egész testem remegett , annak ellenére , hogy nem fáztam vagy féltem volna . Mintha nem tudnám irányítani magam . A két nővér lefogott , hogy az orvos egy kis zseblámpával a szemembe világítson . Mivel a rázkódástól nem tudtam volna a lámpa fényére koncentrálni . Miután a doki elvégezte ezt a rövid vizsgalatot , elengedtek , majd az egyik nővér vizes borogatást rakott a homlokomra . Bár nem ért el vele semmit . Ugyan is a hideg törölköző hamar átvette testem hőmérsékletét .
- Látja a mennyezeten az a kis lyukat ? - kérdezte a doki , miközben zseblámpájával oda világított . A fájdalomtól nem tudtam megszólalni , ezért csak bólogatással jeleztem . -Remek . Kérem koncentráljon oda ! - mondta az orvos , majd egy szúrást éreztem a bal karomban . A fájdalomtól kicsordultak könnyeim , amik csak úgy száguldottak le arcomon . Jobb kezemmel a lepedőbe markoltam , hogy elkerüljem a sikítást , amit az injekció szúrása váltana ki belőlem . Pár másodperccel később pedig , elmúlt minden fájdalmam és lecsukódtak a szemeim .

…....................................................................................................................

Mikor észhez tértem , anyám aggódó arcát láttam magam előtt . A kezemet fogta , de nem éreztem érintését . Mintha nem éreznék . Bár jobb is ez így . Miután teljesen kinyitottam a szemeim anya felé fordítottam a fejem és megszólaltam .
- Szia anya ! - köszöntem egy félmosollyal az arcomon .
- Szia Kicsim ! Úgy aggódom . Nem akarom , hogy valami bajod essen . Azt sosem tudnám megbocsájtani magamnak . - mondta anya , könnyei között .
- Nyugi . Nem halok meg . - vigasztaltam .
- Tudom , csak én is , mint minden szülő aggódok a gyerekemért . - szipogta , miközben a kézfejemet simogatta . Jó , hogy itt van velem . Olyan , mintha a jelenlétével erőt sugározna. Tudom , hogy eléggé furán hangzik , de valamiért így érzem . Pár perccel később egy doki jelent meg az ágyam mellett . Féltem , de egyben kíváncsi is voltam a következményekre .
- Elkészült a DNS teszt . - kezdte el az orvos , majd tartott egy kis szünetet még rám pillantott , és folytatta tovább . - A talált DNS nem 100%-ig emberi eredetű . - mondta a doki ezt a meglepő hírt . Mindenre számítottam csak erre nem . Nem gondoltam volna , hogy a vizsgálatnak nem lesz pontos eredménye.
- Akkor meg minek a DNS-e ? - kérdezte anya aggódva , miközben a kezemet szorongatta .
- Sajnos erre nekünk sem sikerült rájönni , ezért muszáj volt berendelnünk a környék egyetlen biológiai tudósát , aki direkt erre a területre szakosodott .  Miközben anya és én is elképedve ültünk , eszembe jutott valami .
- És a seb méretéből , formájából sem sikerült kideríteni valamit ? - kérdeztem.
- Az az igazság , hogy a seb formája és mérete tökéletesen megegyezik egy emberi fogsor lenyomatával, de ez nem lenne ésszerű válasz a kérdésre . - magyarázta az orvos .
- És ha mégis ? Lehet , hogy valaki megharapta a kezem . - feltételeztem , miközben anyára , majd a dokira néztem .
- Kicsim , amit te próbálsz állítani az messze elkerüli a valóságot . Senki sem harapdálja a másik kezét . Az butaság lenne . Ezt csak bízd rá a Doktor Úrra . - mondta anya , bár még ez sem hagyott nyugodni . Miután a doki elmondta amit akart távozott és újra anyával maradtam …

Sziasztok !

Mint látjátok , meghoztam az első részt . :)
Akik elolvassák , azok legyenek szívesek és komizzanak , mivel csak akkor hozom a következő részt , ha meg lesz a minimum 4 komment !
Tudom , hogy megtudjátok csinálni .. :)
Puszi : Ági

1. rész : Mi történt tegnap este ?

Egy sötét sikátorban ébredtem , néhány rendőr és orvos jelenlétében . A karom nagyon fájt és égett a bőröm . Ezért megakartam nézni a fájdalom forrását , de az orvos nem engedte .

- Engedje el magát és gondoljon valami szépre . - mondta az egyik mentős férfi , majd hirtelen hatalmas fájdalmat éreztem a jobb kezemben . Nem bírtam ki , hogy ne ordítsak . Pár másodperccel később pedig , lassan kiment belőlem az a maradék erő is , ami volt és lecsukódtak a szemeim.…

................................................................................................................................

Mikor újra észhez tértem , egy kórházi ágyban találtam magam , ami kissé ijesztő volt . Felemeltem a fejem , mivel képtelen lettem volna felülni és ránéztem a karomra . De csak az infúziót láttam a kötés miatt . Ezért vissza helyeztem a fejemet a párnára , és megpróbáltam felidézni a tegnap estét . De semmi lényeges nem jutott az eszembe . Ezért az ágyból néztem a kinti napsütést , egészen addig , még meg nem jelent egy orvos , egy nővér kíséretében .

-Hogy érzi magát ? - kérdezte a doki egy biztató mosollyal az arcán . 
-Nem mondom , hogy jól , de azt sem , hogy rosszul . - válaszoltam .
-Értem . Most igazaból azért jöttem a nővérrel , hogy feltegyek önnek pár kérdést . - mondta az itt léte okát . Bár nem értettem , hogy minek ide ahhoz a nővér . De mindegy . 

- Oké . - mondtam .

- Szóval , hogy hívják ?

- Aimee Sible .

- Hány éves ?

- 17 .

- Mikor született ?

- 1994. június 17.-én .

- Hol ?

- Las Vegas-ban .

- És most jelenleg hol él ?

- Los Angeles-ben .

- Hogy hívják az édesanyját és az édesapját ? 

- Marie Noor és Jonathan Sible . - válaszoltam .

- Remek . És az utolsó kérdés , mi történt tegnap este ? - kérdezte a doki . Megpróbáltam most is felidézni a tegnap estét , de hiába.

- Nem emlékszem . Csak arra , hogy haza felé jövet beugrottam a KFC-be . - mondtam, bár ezt is kissé bizonytalanul .

- Rendben . Akkor ezek szerint csak a tegnap este marad rejtély a számunkra . De ne aggódjon, mert mi mindent kiderítünk , mivel segítségünkre szolgál a rendőrség is . És a segítségükkel már találtunk DNS nyomot is , ami a karján lévő sebből származik . - mondta , ami felkeltette a figyelmemet .

- És kinek a DNS-e ? - kérdeztem .

- Még nem sikerült kideríteni , de mindent megtesznek a rendőrök , hogy azonosítsák a DNS-t. Meg persze mi is . De ha nem gond , akkor most megyek , mivel vár rám még egy beteg . De ha addig is bármilyen probléma felmerülne , akkor az ágy sarkán található piros gombot kell megnyomnia és azonnal a segítségére siet egy kolléga , aki kezelésbe veszi önt . - mondta , majd távozott a nővérrel együtt .